IV. A rákosi plébánia története

A templom leírása

A templom a község közepén áll, hosszanti tengelyével kelet-nyugati irányban. Olyan magas épület, hogy a község minden pontjáról látható. Nyugati falába beépített négyszögletes tornya magassága miatt karcsúnak tűnik fel, pedig csak három kis nyílás által megszakított sima falai vannak. Felső emeletén található a félköríves ablakú harangszoba három haranggal, felette két oldal felé óralapok vannak. A tornyot kőkorlátos erkély koszorúzza és tetőzi a nyolcszögű sisak, amely gömbbe állított keresztben végződik. Az erkélyről messze vidékre terjedő nagyszerű kilátás nyílik.
A templom alapja két egymáshoz illesztett téglalap, a második keskenyebb négyszög a Széchenyi püspök által az eredetihez épített szentély. Nagysága valami dóm benyomását kelti, de külseje egészen egyszerű, nincs más tagoltsága, mint a szentély déli, hatalmas és a hajó két-két kisebb félköríves ablaka, valamint a párkány alatt körös-körül nem szabályosan elhelyezett ellipszis alakú padlásnyílások. Egyenes záródású keleti falában Pieta szobor néz a főutca felé.
A falak mindenütt másfél méter vastagok, ezért amikor belépünk a templomba ennek méretei kis csalódást okoznak. Belső hosszúsága 26,5 m, szélessége 9 m, magassága ellenben 12,25 m.
A templomba két kapu vezet. Egyik a nyugati oldalon, a torony alján található. Itt a torony alja mindjárt előcsarnoka is a templomnak. Ez a kapu egyszerűbb mint a déli oldal kapuja, amely elé szélfogó előcsarnok van építve. Itt a kapu reneszánsz stílusban épült, felette két gyümölcsdísz között a felírás: 1662. Georgius Széchenyi Episcopus Jaurinensis. Ezt tetőzi az oromzat a Széchenyi címerrel. A szélfogó előcsarnok külsején is a belsőhöz hasonló füles keretű ajtó volt, ezt azonban mivel később az előcsarnokot szent sírnak használták befalazták, és oldalt nyitottak egyszerűbb kőkeretes ajtót.
A templom kettős csarnok, a falakon pillérek határolják a hajó két és a szentély egy boltozatos szakaszát, a hajóban díszes párkány fut végig. A szentély pillérei viszont annyival díszesebbek, hogy az oszlopfők alatt mindenütt zászlószerű bojtos táblák függnek. Ugyancsak megtalálhatók ezek a kórust tartó két oszlop felett is. A szentélyt elválasztó diadalív pillérei erősen kiemelkedők, s a szentélyt a valóságnál keskenyebbnek mutatják. A szentély jobboldali falában nagy, köríves mélyedés van kiképezve, ez a papság ülőhelyéül szolgált ünnepélyes miséken. Jelenleg az apácaiskola kápolnájának oltára van benne felállítva. A szentély baloldali felében hatalmas vakablak van kifestve. A rákosi kőből készült egész épület belsejében a párkányzaton, a boltozaton kívül különösen az orgona karzat toszkán oszlopokon álló hullámos vonala mutat a nálunk későn kezdődő barokk stílusbeli orientálódásra.
Annál több a barokk a berendezésben. A belépőt meglepi és megragadja a főoltár, amely a maga impozáns nagyságával valami székesegyháznak is díszévé válnék. A főoltár nem a falhoz van állítva, hanem körüljárható. Az egy lépcsővel magasabb szentélyből két lépcső vezet fel hozzá. Az alépítmény szarkofág alakú, rozettás és fűzéres dísszel díszített. Az oltár felépítménye nem egységes munka. Középpontja a négyszögletes, két oldalán volutákkal keretezett, íves tetővel végződő tabernákulum, amelynek ajtaját Ábrahám áldozatának domborműve díszíti. A tabernákulumot görög templom módjára ión oszlopok által tartott fogas párkány veszi körül. Felette hátrább sugaras Isten báránya koronázza az építményt. Mindkét oldal felé konzolokon kiterjesztett szárnyú, naív arcú angyal szobrok vannak elhelyezve. A rokokó oltárkereszt és kánontáblák, hat nagyon szép faragású rokokó fa gyertyatartó egészítik ki a felszerelést. Ezek a darabok nem egy időből valók. A tabernákulumot 1878-ban Hauser Károly soproni tanár rajza után Vogl innsbrucki szobrász készítette. A többi az oltárépítés idejéből származik, de lehet, hogy a hat gyertyatartó valami más templomból való, esetleg későbbi szerzemény. Ha a felépítmény egyes részei különböző értékűek is, mint egész jó benyomást tesz és hatásosan illeszkedik bele a magas hátsó építmény keretébe.
Ez az építmény az oltár mögött a falhoz simul és azt egészen a tetőig beborítja. Ember magasságig kékesen márványozott és aranyozott fából készült alapépítménnyel kezdődik, amely oldalt kifelé ível, két szélén hengeres talapzattal végződik. Ezeken Szent István és Szent Imre aranyozott szobrai állanak, az akkori divat szerint babenbergi, illetve habsburgi koronákkal. A két szobor homokkő talpazatával együtt előzőleg valószínűleg máshol, esetleg a kastélyban állt és csak ide helyezték az oltárlap megfelelő kiegészítésére.
Erre az alapra két-két egészen a templom párkányáig emelkedő korintusi oszlop van állítva. Ezek felfelé enyhén fiatalodnak, rovátkoltak, méter magasságig arany pálcikákkal kirakottak, és háromrészes, felül fogazott párkányt hordoznak, amely középen golyvásan befelé ível. Az egész építményen a díszítést a párkányra alkalmazott néhány aranyozott babérkoszorú és az oltárkép felett a virágfüzérrel körülvett Zichy címer alkotja.
A magasban a párkányon oromzat nyugszik, amely két összetett oszlopon emelkedő kosárívvel középen fülkét alkot Szent Miklós püspök számára. A keret akantuszágat és füzérdíszt hordoz. A szép Szent Miklós szobor körül 12 db felhőrongy mesterkélt túlzással hívja fel a figyelmet a templom védőszentjére.
Az oszlopsorok és a párkányzat közötti nagy teret az oltárkép tölti ki két aranyszélű sávval díszített fekete, félkörívben végződő keretben. A kép barokk elrendezésében az átlós kompozíció is megtalálható, mégis két csoportra, egy felsőre és egy alsóra osztható az ábrázolt jelenet. Az olajfák hegyének teteje a jelenet színhelye, ahonnan középen két oldalt messzire változatos vidék látszik. A hegytetőről emelkedik sötét felhőgomolyagban a lobogó piros ruhájú, fehéren világító testű, sugárzó arcú üdvözítő a magasba, angyalok sorfala között. Valamivel lejjebb a kép egész szélességében helyezkedik el az apostolok csoportja, felfelé hajló vagy térdelő, kezüket, ujjaikat kitáró, csodálkozó tartásban. Közöttük egyenesen áll az élénkpiros és kékruhás fejkendős Szűz Mária, akinek alakja erősen emlékeztet a sümegi plébánia templom Maulbertsch-féle főaoltárképén álló, de még inkább a kereszt alatt álló Szűz Mária alakjára. Jézus és Mária alakja dominál a képen, az utóbbi mellett jobbról és balról egy-egy apostol az átlós szerkezetet emeli ki. A kifogástalanul ügyes rajz, az élénk, harmonikus színek, különösen a mozgalmas kézfejekből, de az egész képből áradó eleven élet magas művészi értéket adnak az oltárképnek. Kár, hogy a többszöri tisztításkor használt olajos folyadék a kép aljára gyűlt össze és ott azt teljesen elhomályosította.
Említettük, hogy a templom diadalívét tartó két pillér erősen kiemelkedik a falból. Ez a kiemelkedés és a szentély szűkülése adta a legegyszerűbb megoldást a mellékoltárok elhelyezésére. A templom fal és a kiemelkedő pillér közötti sarokba van állítva a két, koporsó alkakú mellékoltár. A felépítményük oldalt álló volutás, füzérekkel díszített, négyszögű, befelé ívelő keret, amely fülkéjébe a lecke oldalon Jézus Szíve újkori szobra, az evangélium oldalon a Gyermek Jézust tartó aranykoronás, természetes női hajú, fehérbe öltöztetett Szűz Mária szobra foglal helyet. Az 1873. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv e szobrot ősréginek mondja. Nem lehetetlen, hogy 150 évvel azelőtt ez a szobor állott egy oszlopon a templom közepén. Talán a belső restauráláskor eltávolították onnan. 1871-ben ismét megtalálták, megtisztították és feldíszítették, Tuvora plébános felszentelte és az oltárra helyezte. Azóta a hívek különös tisztelettel vették körül és sok emléktáblával rótták le hálájukat az ima meghallgatásokért.
Mindkét oltárt jellegzetessé teszi a fülkék felett felhőkön trónoló két sikerült angyalszobor, hátuk mögött a fantasztikus felhőképződésekkel, amelyek az angyalok felett magasan és előre hajlóan kanyarognak. Túlzott rokokó levegővel élénkítik az oltárok nyugodtabb egyszerűségét, de emelik azok magasságát úgy, hogy a főoltárral arányban álljanak.
A jobboldali oltáron tabernákulum is van, kis dór oszlopok között, az ajtaját domborműves kehely díszíti.
A templom szószéke – amelyre a sekrestyéből lehet feljutni – igen értékes darabja a berendezésnek. Szinte ugyanolyan kékesen márványozott, mint a főoltár. Talpa felfelé szélesedő korong, amely alul gömbben végződik. Akantusz levelekkel sűrűn van díszítve. A talpon nyugszik a hengeres mellvéd, ezt négy tagolt pillér – amik a hangszórón is folytatódnak –, három mezőnyre osztja. Mindegyikben aranyozott dombormű: az első a hegyi beszédet, a második Krisztus urunk megkeresztelését, a harmadik az apostolok kiválasztását örökíti meg. A szószék bejárati ajtaja homorúan behajlik. Felette a hangszóró kerek és többször tagolt a Szentlélek galamb képével. Efelett a készítő mester egy gúlában összehalmozott mindent, amit csak lehetett. Elhelyezte a hit, remény és szeretet szimbólumait, a tízparancsolat kőtábláit, a rézkígyót, Krisztus keresztjét, az ostyás kelyhet. Ezeket mind játékos angyalkák tartják és emelik magasba. Az alkotó művész itt olyan túlzsúfoltságot teremtett, amely csak azért nem bántó, mert magasan van a szemlélő felett.
A felsorolt berendezés, valamint a sekrestye ajtaja és ruhaszekrénye, továbbá a templom rokokó táblás padjai 1777-ben készültek a kereszteltek anyakönyvében található feljegyzés szerint. Hogy ki végezte a munkálatokat, az nincs megörökítve. Egyetlen adat ismeretes eddig, amely szerint Hefele Menyhért bécsi építőmester Zichy püspök megbízásából dolgozott Rákoson és itteni munkájáért járandóságát 1777. november 10-én kapta meg. Ez teljesen összevág a templomi munkálatokkal, amelyek az említett év áprilisában kezdődtek, augusztus végén befejeződtek úgy, hogy az oltárok felszentelése és a templom megáldása szeptember 2-án ment végbe.
A templom berendezés megalkotásánál tehát a vállalkozó Hefele Menyhért volt. Hefele nem a püspöki kastélyon dolgozott. Ott 1745-ben befejezték a kastély átalakítását. Egyetlen adat sincs arra, hogy Zichy püspök még egyszer végeztetett volna kisebb javításokon kívül komolyabb munkát a kastélyon. Hefele szerzősége mellett szól még az a körülmény is, hogy a győri székesegyház három nagy oltárán más állításban ugyan, de mindig a fogazott párkányt tartó négy oszlopot használta megoldásnak és a Szent István oltár oromzata mása a rákosi Szent Miklóst tartó oromzatnak. Két évtized múlva Hefele a szombathelyi püspöki székesegyház építésekor a rákosi templom oszlopait a párkányzattal együtt ugyanúgy megismételte azzal a különbséggel, hogy az oszloppárok ott nem kifelé, hanem befelé ívelnek.
De kik voltak Hefele munkatársai? Egyet ismerünk bizonyosan és ez az oltárképet szignáló festőnek, Stifternek a neve. Mivel a győri székesegyház megújításakor Hefelével egyidőben Maulbertsch festette ki segédeivel együtt a templomot, nincs kizárva, hogy a XVIII. század festészetében különben teljesen ismeretlen Stifter csak egy fedőnév, amely azt akarja jelenteni, hogy a festője devocióból adományozta a képet (Stifter=adományozó, alapító).
Az a körülmény, hogy Hefele vezetése alatt a győri székesegyházban 1772-1774. években Tabotha Antal bécsi szobrász készítette az oltárok szobrait, angyalait és felhődíszítéseit, ugyanekkor Bichler József bécsi szobrász készítette az oszlopfőket, az aranyrovátkát, a koszorú és pálmadíszítést, elfogadhatóvá teszi azt a feltevést, hogy Hefelének néhány év múlva Rákoson is ők voltak a segítőtársai. Ez szerint lehet, hogy Tabotha mester ügyes kezét dícséri a főoltár magasságában Szent Miklós szobra, azután a mellékoltárokon nagyobb és a szószék kisebb angyalszobrai, valamint a hajó oldalfalain elhelyezett Szent Flórián és Szent Kajetán szobrok. Mindezek a régi barokk pátosz nélkül is eleven életet és lendületet sugároznak. Mennyivel gyengébbek ezekkel szemben a főoltáron Szent István és Szent Imre szobrai, amelyek tétlenül, szinte megmerevedett arccal és testtartással állanak előttünk.
A felsorolt berendezésen kívül vannak régebb és újabb tárgyak is a templomban. Régebb a keresztkút, ami a XVII. századból való, festett kőből készült térdeplő négert abrázol, miképpen hátán tartja a medencét, amelynek fedelén a Jézust keresztelő Szent János kis szobra a dísz. Széchenyi püspök a templom régi fakórusa helyett két oszlopon nyugvó kőkarzatot állíttatott és erre 1700 körül Keresztély Ágost bíboros adományozta a szép barokk stílű 5 részes orgonát, amelynek belső szerkezetét idők folyamán többször is javították, s néhány évvel ezelőtt teljesen megújították.
A szentélyt elzáró kőrács a templomszámadás szerint rákosi kőből 1811-ben készült. Egymással ölelkező, kunkorodó végű kőszalagok díszítik. Eredetileg középen rácsajtó zárta be, a bejárórács azonban idővel kiesett belőle.
A szentély baloldali falán elhelyezett nagy kép, amelyet a pestis megszűnésekor 1713-ban fogadalomból állíttatott a község, Szent Kajetánt ábrázolja. Kezdetleges alkotás, helytörténeti és devocionális értékkel bír, művészi értéke nincs.
A szentélyben felszerelt öröklámpa későbbi időből származik. Kondvicska plébános szerezte be 1856-ban egy bécsi kegytárgykereskedésből 200 ft-ért. Kínai ezüstből készült, az öblösen kiszélesedő lámpatest alsó oldalán a hit, remény és szeretet szimbólumai vannak kivésve.
A hajó elején található egy hatalmas, aranyozott vasvázon készült üvegcsillár, amelynek különös története van. Egy jómódú gazda végrendeletileg intézkedett egy csillár vételéről és az azzal történő világításról, és e célra 600 ft-ot hagyott. Az örökösök kölcsön vették az összeget, elég egyszerű facsillárt állítottak, amelyet azonban a plébános és a hívek nem tartottak a templomhoz méltónak, azért a jelenleg is szereplő csillárt szerezték be egy soproni kereskedőtől, a facsillárt pedig visszaadták az örökösöknek. Ezek viszont megtagadták a hagyaték kifizetését. Előbb a püspökhöz fordultak panasszal, majd a bíróság előtt pert indítottak, de célt nem értek.
Említettük, hogy Herz plébános 1848-ban a berendezést megújítatta Habitsch soproni aranyozó által. Ugyanakkor történt a templom kifestése is. Azt, hogy a XVIII. századi belső restauráláskor milyen kifestést kapott a templom, csak kis részben lehet megállapítani. A mostani festés kopott helyén bukkannak elő a régi festés maradványai. Megállapítható, hogy a templom nagyrészt egyszerűre volt festve, de a régi festés márványeres téglavörös sávokkal emelte ki a pilléreket és ablakszéleket. A tizenkét apostol és a kereszt régi alakja jól kivehető a szentélyben, ahol a mostanihoz hasonló, de valamivel kisebb, zöldlevelű, piros bogyós koszorú fogta körül a mostaninál szintén kisebb, pirosra festett keresztet. Csak átfestettnek látszik továbbá a karzat alsó peremén végigfutó, valamint a szószéket körülvevő fonott díszítés. A figurális kép sem a régi, az a második kifestésben sem szerepelt. A mostani kifestés 1878-ból ered és Kraut Gaszton soproni festőtől származik. Dekoratív mintái szerencsésen simulnak a berendezéshez, kivéve a szentély feletti boltozatot, amelyet valószínüleg Herz plébános óhajára az akkori neogótika egyik sokszor ismételt “vívmányaként” csillagszögekkel kirakott égszínkékre festettek, ami nagyon rontja az összhatást, hozzátévr: mivel kényesebb szín, erősebben kopott a többi festésnél. Egyébként a beázás és az északi fal nedvessége miatt dísztelenül hat a pusztuló festés és nagyon rászorulna a megújításra.
A szentély baloldalán épült a sekrestye három boltozatú tetővel, apácarácsos ablakokkal. A nagy öltöztető asztal és a szekrény 1777-ből való. Van benne egy szép, fekete tónusú feszület kép, amelyet régebben a főoltáron függesztettek fel a nagyböjti időben. Felszereléséből értékes Keresztély Ágost bíboros kelyhe, amelyet 1690-es években Augsburgban készítettek. A másik, használatban levő kelyhet Kurcsy János plébános szerezte be 1880-ban egy bécsi kegytárgykereskedésből. Monstranciája rézből készült, aranyozott, egy soproni rézműves szép munkája az 1780-as évekből. Ugyancsak a XVIII. századból való még egy ezüst pacifikálé és egy aranyozott réz ereklyetartó. Miseruhákkal, fehérneműkkel és minden szükséges felszereléssel a templom bőven el van látva. Ezek kevés kivételével újabb szerzemények.
Kurcsy plébános 1879-ben a sekrestyéhez egy újabb helyiséget építtetett a ritkábban használatos templomszerek elhelyezésére. E szoba egyszersmind gyóntató helyiség is. Itt került elhelyezésre a templom régi rokokó stílű gyóntatószéke. A helyiséget Perscher Antal kőművesmester készítette 379 ft-ért.