IV. A rákosi plébánia története

A templom vagyona

A templom kegyura a győri püspök volt, aki kötelezettségeit a rákosi intézőség útján gyakorolta. A püspökség jelölte ki hajdan azt az egész telket, amelyen a templom és a temető létesült. Az építtette és nagyobbíttatta idők folyamán többször is a templomot, amihez igás és kézi napszámot a községnek kellett adnia. A renoválásnál nem csak a külső rendbetartása, hanem a belső berendezés is a püspökre hárult. A toronyóra, a harangok gondozása ellenben mindenkor a község kötelessége volt. Az istentiszteletekhez szükséges összes felszerelést és más kisebb kiadásokat a templompénztár fedezte. A templompénztár bevételei nagyjából a következő tételekből állottak:
1.) a hívek által adott perselypénzből
2.) a templom ingatlanainak jövedelméből
3.) az alapítványok kamataiból.
A számadások 1798-tól maradtak fenn. Ezek azt mutatják, hogy a templomnak aránylag kevés jövedelme volt perselypénzekből. A XIX. század elején, a pénzromlás idején még felment az évi perselypénz 80-110 ft-ig, de 1820-1850 között azonban egyik esztendőben sem érte el az évi 50 ft-ot.
A templom birtokáról már 1438-ból értesülésünk. Később az egyházlátogatási jegyzőkönyvek rögzítik a szántók, rétek és szőllők számát és nagyságát. Ezek folyton változnak, mert a különböző templomi szükségletekre, renoválásokra többször eladták a telkeket. Így a templomnak rendszerint nincs elég pénze a folyó kiadások fedezésére és ilyenkor az uradalom pótolja a hiányt. Zichy püspök azután úgy segített a bajon, hogy 1773-ban Huber János jobbágy családjának kihalásakor annak az uradalomra visszaszállott kőhidai rétjét a templomnak adományozta. Az 1816. évi számadás elején fel vannak sorolva a templom földjei és rétjei. Ebből kitűnik, hogy 14 dűlőben összesen 16 és 3/4 hold szántója, 4 dűlőben pedig 10 és 3/8 hold rétje volt. Ezeket a jobbágyok tartoztak megművelni, de nagyon elhanyagolták őket. Azért 1822-től kezdve a templom saját kezelésbe vette a szántókat és azokat robot munka segítségével művelte, a kaszálókat pedig évenként árverésre bocsátotta. A saját kezelésben jó vagy rossz termés szerint volt úgy, hogy a szántók 264 ft-ot is eredményeztek. De az is előfordult, hogy 19 ft-ot tudtak csak beállítani a számadásba. Sőt arra is volt eset, hogy még a vetőmagot is kölcsön kellett venni a következő évre az uradalomból. A rétek se hoztak egyenletesen, de mégis évenként 88-165 ft bevételt eredményeztek. 1852-ben 6 évre, évi 195 ft-ért bérbe adták a szántókat. A bérletet 1858-ban 1866-ig meghosszabbították. Akkor történt, hogy a Fertő erős apadása következtében kiszáradt a meder és a nádas jó kaszálónak bizonyult. Az uradalom becserélte a templom szántóit rétekre és az új Morigl-nak nevezett dűlőben is juttatott neki réteket. Így a templom összesen 29 hold kaszálóval rendelkezett, aminek bére a templom bevételét a 300-500 ft-ról egyszerre 900, sőt 1200 ft-ra is felemelte. Így volt lehetséges, hogy 1874-ben 2000 ft-on a templom állagát, 1878-ban pedig 3000 ft-on a templom berendezését rendbehozzák. Az 1880-as évek elején a Fertő vize ismét kezdte elönteni a réteket és az adóhivatal évről évre újabb rét adóját volt kénytelen leírni a templom előírásából. A megmaradt rétek azonban továbbra is biztosították a templom jövedelmét és hogy csak egy példát említsünk, 1919-ben, tehát amikor a pénz értéke gyengült, 1163 K perselypénzzel szemben a rétek 2585 K-t, 1920-ban az 1804 K perselypénzzel szemben 9997 K-t hoztak a templomnak.
Nagyon kevés bevételt jelentettek a templomnak az alapítványok, mert a keresztalapítványok jövedelme a szobrok fenntartására, a misealapítványok jövedelme nagyrészt a pap és a kántor díjazására szolgált.
Kurcsy plébános egy nagy könyvben összeírta az alapítványokat. Ebből kitűnik, hogy 1747-től 1910-ig összesen 77 alapítványt tettek. Közülük 73 a misealapítvány, 4 pedig a fenntartási alap. Az előbbiekért évenként 156 szentmisét kellett szolgáltatni. Az alapítványok összege 9808 ft-ot és 2228 K-t tett ki. Az 1812. évi devalváció következtében először a régi, majd az első világháborút követően az újabb alapítványok is értéküket vesztették.