IV. A rákosi plébánia története

A plébániai javadalom

Mivel a középkorban a megélhetést általában a föld jelentette, azért a plébánia alapításakor a földesúr a lelkipásztort is beosztotta a telektulajdonosok közé. Neki egy telek jutott osztályrészül a hozzá kijelölt földekkel együtt. Mint a már említett okiratokból kitűnik, a plébánia telke a lakóházzal eredetileg – mikor a falu még kisebb volt – a kastélytól nem messze, azzal szemben állott, ott ahol ma a tanácsháza van. Mikor Draskovich bíboros 1582-ben mezővárosi rangot szerzett Rákosnak, akkor a községben feljebb, a templomot körülvevő temető mellé építtetett egy új plébániaházat. Szerény, két szobás lakása volt itt a plébánosnak. Ez a lakás habár többször kirabolták, felégették, nem nagyobbodott akkor sem, amikor a meggyesi filia miatt káplánt is kellett tartani. Sőt volt idő, amikor nagyon is el volt az épület hanyagolva, mint pl. Kibling plébános idejében, akinek elkeseredett panaszleveléről fentebb már szó esett. A több mint két századon át változatlan nagyságú épület 1844-ben egy nagyobbnak adott helyet, amikor a község legnagyobb részével a plébánia is leégett. A kifizetett biztosítási díj mindössze 150 ft-ot tett ki, de segített a kegyúr, Sztankovits János püspök, aki saját költségén megfelelő paplakot állíttatott a rákosi plébánosnak. A régi helyén különös díszítés nélküli neoreneszánsz stílusra emlékeztető emeletes házat építtetett, amelyben az emeleten a plébános részére iroda, lakó és hálószoba, vendégszoba és nagyebédlő készült, míg a földszinten a káplán szoba, az alkalmazottak lakása és a mellékhelyiségek voltak elhelyezve. Sztankovits joggal rakatta fel az udvari főbejárat fölé a maga címerét, mert a ház, amely változatlan alakban ma is megvan, egyik legszebb épületét alkotja a községnek.
Többször változtak ellenben a melléképületek, míg 1871-ben Tuvora Antal plébános egységesen újjá nem építtette azokat. Abból a 2250 ft kölcsönből, amit 15 évi törlesztésre a győri káptalantól vett fel, az udvar patak felőli oldalát egy hosszú épülettel teljesen lezárta, amelyben pajtát, ló- és tehénistállót, magtárt és ólakat képeztetett ki, míg az addigi melléképületet faházzá alakíttatta. Ugyanő a Seltenhofer céggel kutat furatott az udvar közepébe. A kút azonban nem felelt meg a várakozásnak, s bár időnként még sok pénzt fordítottak a rendbehozatalára, végül mégis használhatatlanná vált és egy közelebb eső utcai kút szolgáltatta a vizet a plébániára.
A plébánia telkéhez tartozik még a patak felőli köves, meredek lejtő, valamint a völgyben fekvő kert, amelyet egyik oldalán a patak határol, több oldalán pedig kőfallal van körülvéve.
A ház és az udvar 384 négyszögöl, a lejtő 149, a kert pedig 885 négyszögölet foglal el.
A plébános megélhetéséhez a legnagyobb összeggel a földbirtok járult. Így állapítja meg ezt az 1896. évi országos kongrua-összeírás. A plébánia egy telkes földbirtoka azóta, hogy Zichy püspök a Janisch Mátyás-féle földeket 1777-ben a plébániához csatolta, másfél évszázadon át csak keveset változott és az 1923. évi birtokív szerint 24 hold szántóból, 13 hold rétből, 11 hold nádasból és 1 hold 1000 négyszögöl szőlőből, összesen 49 hold földből állott. Ez a föld összesen 32 dűlőben feküdt a községhatár minden részében, akárcsak a jobbágyok, illetve a földmívesek földjei. A földekből az 1896. évi kongrua-összeírás 723 K tiszta jövedelmet állapított meg.
A második legnagyobb jövedelmi forrás volt a kegyúr hozzájárulása. Ez állott évi 24 mérő rozsból, 30 öl fából, 400 kéve rőzséből, 12 akó borból és 2 szekér szénából. A 24 mérő rozsból egy ideig a malmok szolgáltattak 12 mérőt. Amikor az uradalom eladta azokat, a szolgáltatást magára vállalta. Fát a község tartozott vágatni és haza szállíttatni. A 400 kéve rőzsét a káplántartás megszűnése után is megadta az uraság, de vágása és szállítása a plébános kötelessége volt. A 12 mérő rozs és 12 akó bor tulajdonképpen a sedecima pótlása volt. A kegyúri hozzájárulás értékét az összeírás 697 K-ra becsülte.
A harmadik, szintén tekintélyes jövedelmet a község szolgáltatta. Ebben szerepelt a párgabona, amelyet minden negyedtelkes fél mérő rozsban fizetett, továbbá 4 hold szántónak és a szőllőknek megmunkálása, évi 100 K készpénz, 5 nagyünnep alkalmával kiutalt tiszteletdíj és a litániák tartásáért 4 akó bor és 4 szekér széna. E szolgáltatásokat a múlt század végén már nem természetben, hanem pénzben kapta a plébános éspedig az 1896. évi megállapítás szerint 378 K-ban.
A további jövedelmi forrásokhoz tartozott a stóla és a misealapok kamatai. Ez utóbbi 257, a stóla 100 K-ban volt megállapítva.
Mindent összevetve az egyik vizitációs jegyzőkönyvvel mi is azt mondhatjuk: Rákos elég tekintélyes jövedelmű plébánia volt, amelllyel a püspök tehetséges és jó erkölcsű papokat jutalmazhatott. Igen sokszor saját székhelyéről, Győrből küldött ide plébánosokat, s ha itt érdemeket szereztek, nagyobb címekkel ruházta fel, vagy felsőbb állásba juttatta őket. Ritka kivétellel a rákosi plébánosok hivatásuk magaslatán állottak és legtöbbször virágzóvá tették a lelki életet a hívek között.
Itt emlékezünk meg a két templomatyáról is. Ők voltak a plébános segítői, a hívek felé történő érintkezés “szervei”. A plébánossal együtt kezelték a templom pénzét, felügyeltek a templom földjeire, részt vettek a templomszámadás előkészítésében, sokszor ők is írták azokat. Vasár- és ünnepnapokon, körmeneteken ők voltak a sekrestyések. Közülük a következőket sikerült feljegyezni.
A legrégibb ismert templomatya, Gilles György nevét a már említett Orsolya asszony 1567-ben kelt végrendelete örökítette meg, amelyen ő is tanúként szerepelt.
1744-ben Voilits Márton
1761-ben Payer Fülöp és Hörmann Mihály
1792-1813 között Lory Ambrus és Hörmann Mihály
1813-tól 1818-ig Horváth Mihály
1813-tól 1845-ig Steiner Mihály (a számadásokat ő vezette)
1818-tól 1826-ig Schinagl György
1827-től 1845-ig Kikovátz Mátyás
1847-ben Hoffury György
1850-től 1868-ig Kikovátz Ferenc és Pfeiffer József
1868-tól 1871-ig Winkler József
1871-től 1888-ig Steiner György és Reinprecht Mihály
1888-tól 1904-ig Hoffury György és Wartha Mátyás
1917-ben Schinagl Keresztély
1918-ban Schrabeck Mátyás
1928-ban Schinagl és Kamper György
1946-ban Pfeiffer Flórián és Filipits Mátyás

Régebbi időben a templomatyák fáradtságukért a Liget-malmon innen eső rétet élvezték. Ezt a rétet 1810-ben elvonta tőlük Vilt József püspök és helyette 12 ft-ot rendelt nekik a templom pénztárából. Később is a templompénztár fizette nekik a tiszteletdíjat.