IV. A rákosi plébánia története

A temető

Hazánkban is, akárcsak egész Európában a keresztény berendezés már a középkor elejétől kezdve az elhalt hívek testének nyugvóhelyéül a templom körül elterülő, rendszerint fallal körülvett udvart választotta. Mély értelmű gondolat volt, hogy a meghalt hívek ott nyugodjanak, ahol értük a szentmisét mindennap bemutatják és ahol sírjuk és fejfájuk a templomba menő hívek számára emlékeztetők voltak, hogy azok értük is imádkozzanak.
A rákosi templom körüli 550 négyszögöles udvarban létesült az itteni temető és pedig akkor már, amikor a templom felépült, tehát a XIV. században. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek külön nem említik a temetőt, csak az 1713. évi jegyzi fel, hogy a temető fallal van körülvéve, de az elég rossz állapotban van.
Ebből a régi temetőből ma csak egyetlen barokk stílű sírkövet találunk a templom falában, nem messze a torony feljáratától. Van ugyan a templom külső fala mellett még négy papi sír (Harrer János – meghalt 1796-ban –, Miskey Antal – elhunyt 1810-ben –, Hohenegger Lőrinc – meghalt 1842-ben –, és Kondvicska Márton – elhalálozott 1858-ban.) Az elsőnek rokokó, a két következőnek neoklasszikus sírköve van, Kondvicska sírját csak egyszerű márványlap jelzi. Ez a négy sír már a régi temető lezárása után került ide. A régi temetővel kapcsolatban még megemlítjük, hogy magában a templomban is épült a padlózat alatt egy kripta a lelkipásztorok számára, de abban csak Bobits Mátyás esperes nyugszik.
Mária Terézia egészségügyi rendelete 1775-ben megszüntette a község beépített területén a templomok körüli temetőket. Az anyakönyvek nem említik melyik évben, de Rákoson is hamarosan a rendelet megjelenése után létesítettek egy 2 holdas temetőt a község végén, a fertői szőllők felé vezető dűlőút mentén. Erről a temetőről az 1829. évi vizitáció azt mondja, hogy nincs körülkerítve, a szarvasmarhák bejárhatnak, azért két ember felváltva őrködik a nyár során a benne. Ugyanakkor található ott ravatalozó kamra és temető kereszt. Mikor ez utóbbi fakereszt elkorhadt, a múltszázad derekán a Schrabeck házaspár állított egy neogótikus kőkeresztet. Később kápolnaszerű ravatalozót is építettek a temető közepébe. Ehhez 1892-ben Zalka püspök egy 56 kg súlyú harangot is szentelt. A régi sírkövek között találni lehet néhány kisebb rokokó stílűt, illetve elég sok a neoklasszikus, de legtöbb a neoromantikus sírkő. Különösebb művészi értékű nincs közöttük.
Az idők folyamán a temetőt körülárkolták és élősövénnyel vették körbe, hogy az állatok ellen megvédjék. A község népének szaporodásával Kurcsy plébános a temető megnagyobbítására is gondolt és evégből 1891-ben Bobits Józseftől megvette a temető egész nyugati hosszában húzódó szőllőt, amely 803 négyszögöl nagyságú és 650 ft-ba került. 1937-ben Mentes plébános a temető alján 1400 P-ért egy 695 négyszögölnyi szőllőt vett meg özvegy Berthánétól, és egy bizottságot alapított a temető bekerítésére. A kőkerítést Rohrer plébános készítette el nagyrészt a hívek ingyenmunkájával. A köveket az uradalom fizette ki. A Schrabeck házaspár által állított kőkeresztet akkor a temető leghátulsó sarkába, egy mesterséges magaslatra állították. Tulajdonképpen a temetőhöz tartozik a dűlőút túlsó oldalán elterülő szántó is, de ezt időközben eltulajdonították.