V. A rákosi iskola története

 

A régi iskola szervezete és tanterme

Mielőtt a kiegyezés utáni idők tárgyalására térnénk, lássuk, mit lehet a plébániai levéltár régi irataiból az iskolaügyre vonatkozólag megállapítani.
Mária Terézia rendeletéig, a Ratio Educationis megjelenéséig sem a kormánykörök, sem a vármegye szervei nem szóltak bele az iskolák működésébe. Az egyházmegye is csak annyiban, hogy az iskola folytonosságára volt gondja és a vizitációk alkalmával azt is ellenőrizte.
Az iskola jobb-rosszabb helyzete tehát a községtől, a plébánostól és a földesúrtól függött. A tanítás fő tárgya a hittan volt, amelynél a tanítást a pap, a “beemlézést” (azaz: a rögzítést) a tanító végezte. az utóbbi tanította ezen kívül a betű- és szóolvasást, a betűvetést, a folyamatos írást és a számolást. Különleges képesítést a tanítótól nem kívántak. Okosabb és ügyesebb ifjú, aki a tanítót figyelte, vagy ügyesebb iparos is alkalmas volt arra, hogy a község őt tanítónak megválassza. Tankötelezettség nem volt, az járt iskolába, aki arra hajlammal bírt.
Hallottuk, hogy a gyermekek iskolapénzt fizettek a tanítónak, hogy az ne tartsa vissza a gyermekeket az iskolától. Schilson János Mihály báró, aki a 18. század elején püspöki intéző volt Rákoson, jómódjában 1748-ban szülei emlékére 600 ft értékben alapítványt tett, amelynek évi 36 ft-os kamatát a rákosi kántortanító élvezhette azért, hogy ingyen tanítsa a község gyermekeit, akik viszont a napi szentmiséknél egy Miatyánkot és Üdvözlégyet kellett hogy imádkozzanak az alapító családjáért.
Az eddig majdnem gazdátlanul álló iskolaügyet az 1777-ben megjelent Ratio Educationis rendelet állami irányítás alá helyezte. Előírta a tanítói képesítést, amelyet az ország nagyobb városaiban létesített normál főiskolákon lehetett megszerezni. Megállapította a tanmenetet, a szorgalmi időt, az eddigi tárgyakhoz földrajz- és történelem tanítását, továbbá rajzolást csatolt, az iskolákat kerületi főigazgatóságok alá utalta, amelyek majd hamarosan évi jelentéseket kérnek azoktól. Ilyen iskolai jelentések másodpéldányai 1806-tól kezdve találhatók meg a plébánia levéltárában. Ezek kiterjednek a tanító személyi adataira, a tanulók számára, az iskola látogatottságára, a tanítás nyelvére, a tananyagra és az órarendre. Megállapítható belőlük, hogy pl. 1807-1808 során Rákoson 128 fiú és 102 leány volt “iskolaidős” (tankötelezett korú -D.P.), ebből 40 fiú és 22 leány járt csak iskolába. Közülük összesen 44 gyerek volt szorgalmas , míg 18 a sokat mulasztó és hanyag. Ettől előnyösen különbözik az 1850. évi jelentés, amely 133 fiút és 127 leányt jelölt meg “iskolaidősként”. Közülük 122, illetve 113 járt iskolába. E létszámból szorgalmas volt 72 fiú és 65 leány, a többi hanyagul látogatta az előadásokat.
Ami a tananyagot illeti, ennek sorába még mindig csak írást, olvasást és számolást találunk, ez utóbbit társadalmi számolással kibővítve. A tanítás ideje napi 4 óra volt. Csütörtökön nem került sor tanításra. A tanítás szeptembertől május végéig tartott, de ezt teljességgel aránylag kevesen járták végig. A szorgalmas diákoknak feljebb megadott létszáma legfeljebb a 3 téli hónapra vonatkozik. A szülőknek előbbre való volt a gazdasági munka, amire segítőkként gyermekeiket már korán befogták.
Reisinger tanító beadványa 1849-1850. tanévre sokkal részletesebben tünteti fel az iskola életét. Ez szerint a tanítás Szent Mihálytól (szeptember 29.) Szent Györgyig (április 24.) délelőtt 8-10 óráig, délután 13-15 óráig, míg Szent Györgytől Szent Mihályig délelőtt 7-től 9 óráig, délután 13-tól 15 óráig tartott. Négy osztályban tanultak a gyermekek, de mivel csak egy szoba volt, 3 osztály önállóan foglalkozott.
Hétfőn írás, olvasás és helyesírás, kedden csak délelőtt számtan, szerdán délelőtt hittan, délután pedig írás és olvasás, míg pénteken írás, olvasás, szépírás, illetve a IV. osztályban földrajz órákat tartottak. Szombaton délelőtt hittan, délután írás, a III-IV. osztálynak pedig számtan és 1 óra ének óra került megtartásra. Ez volt az órarend, amelyben a heti 18 óra az alábbi megoszlást mutatja:

4 óra hittan
4 óra írás kezdőknek
2 óra írás haladóknak
4 óra olvasás, helyesírás és nyelvtan
2 1/2 óra számtan
1/2 óra földrajz
1 óra ének

A múlt század 40-es éveiben a nyári hónapokra életbe léptették a gyermekkert intézményét, amelynek keretében a kis gyermekek felügyeletét és gondozását a kántor felesége és családja látta eL.
Az 1840-es években a vármegye, később a Bezirkhauptmannschaft szorgalmazására megalakították a vasárnapi iskolát, amit 1852-ben kötelezőleg írtak elő. Ez a 12-16 éves gyermekeket gyűjtötte össze, s mivel Rákoson csak egy tanterem volt, azért a fiúkat vasárnap délelőtt a kántor, a leányokat délután pedig a segédtanító tanította. Hittanból a Bibliát a pap adta elő nekik, a tanítók pedig írást, olvasást, számolást, némi természetrajzot, sőt természettant oktattak. A 100 tanköteles gyermek közül 48-50 rendszeresen eljárt vasárnapi iskolába. A mulasztásokat próbálták itt azzal csökkenteni, hogy pénzbüntetést írtak elő, de ez csak lassan eredményezett javulást.
Mivel a mester a tanításon kívül még kántor és sekrestyés is volt, azután a harangozást is ő látta el, és mindehhez még a községi jegyzőség is sok munkát adott neki, azért jövedelméből segédtanítót is kellett tartania és annak fizetést, továbbá ellátást kellett adnia. De azért az iskolát nem bízhatta reá, neki kellett a tanítást vezetni és a segédet ellenőrizni. Ilyen segédtanítót már az 1730-as évektől kezdve lehet az anyakönyvekben találni.
Amint az elmondottakból is látható, a Ratio Educationis megjelenése, sőt 1808-ban történt másodszori kiadása, ha lendített is valamit az iskolaügyön, a népművelést nem igen vitte előbbre, mert a rendelet megvalósítására erélyesen működő hatóság nem volt. A Bach-korszakban felsőbb nyomásra a vármegye közegei rendeletekkel, parancsokkal, büntetésekkel iparkodtak ugyan a közreműködés ügyét előmozdítani, de a legkomolyabb alapkérdésekhez, a tanítóképzés kiépítéséhez, a tanítók megfelelő fizetésének kérdéséhez, az iskolamesterek és tanerők szaporításához csak félénken mertek hozzányúlni.
Az 1860-as években létesültek a győri püspök rendelkezésére az első tanítóképzők előbb Győrött, azután Sopronban. Ezek először két évfolyamúak voltak. Attól az időtől pályázati hirdetésekkel töltötték be a kántortanítói állásokat. A hirdetések az egyházmegyei körlevelekben jelentek meg és látható belőlük a tanítói fizetések sokfélesége. Köztük szerepel a rákosi kántortanítói jövedelem sok, leginkább természetbeniekből összetevődő tarka mennyisége, amely meg volt terhelve egy segédtanító tartásával.
Az iskolalátogatás ügyét sem büntetéspénzekkel lehetet előmozdítani. Ha a kereken 250 tanköteles, vagy ahogy akkor nevezték iskolaidős gyermek közül a téli hónapokban 130-140 látogatta az iskolát, ezek olyan lehetetlen túlzsúfoltságot okoztak az egyetlen iskolateremben, amely egyáltalán nem volt alkalmas sem nagyobb előmenetel elérésére, sem az iskolába járás megkedveltetésére.
1858-ban végre a szolgabíróság megállapította, hogy Rákoson legalább két segédtanító kell és egy második tanteremre van szükség. Tuvor plébános a szolgabíróval együtt egy bizottságot hívott össze, hogy a helyszínen döntsön a kérdés felől. Elvetve az iskolaterem kettéválasztásának javaslatát, a szolgabíró a templomtéren egy új épület emelését javasolta. Azonban egyenlőre sem a második segédtanító beállításából, sem az új tanterem építéséből nem lett semmi.