V. A rákosi iskola története

Az iskolaügy az I. világháború után

A háború utáni zűrzavar pénzünket annyira megrontotta, hogy sokszor nem évenként, hanem havonként kellett emelni a fizetéseket. Jellemző ezen évekre, hogy az 1921-ben az iskolai költségvetés 117.000 K-t, 1922-ben 950.000 K-t, 1923-ban 3 millió K-t, 1924-ben 22 millió K-t tett ki, 1925-ben pedig 191 millióra emelkedett. Egy-egy tanító fizetése 3-4 millióra is rugott, mégis alig tudott belőle megélni. Ilyen mostoha körülmények között kellett az iskolafejlesztésről is gondoskodni, mert az általános műveltség előrehaladása mellett türhetetlen volt, hogy 1-1 tanító 90-100 növendékkel foglalkozzék ezután is.
Az iskolafejlesztés sziszifuszi munkáját az iskolaügy rajongója, az új plébános, Mentes Domonkos vállalta. Evégből 1922-ben Holzmülle Károly soproni építésszel és ugyancsak építész diplomás leányával, Lujzával tervet készíttetett egy 3 termet és 2 óvodatermet, valamint lakást magában foglaló új iskola építésére. Ezt a tervet az iskolaszék elé terjesztették. Az iskolaszék hosszas tárgyalás után úgy határozott, hogy az építésre államsegélyt kér, az új iskolát pedig az óvodával együtt az Isteni Megváltó kongregáció apácáira bízza. A terv persze egyenlőre nem valósulhatott meg, mert az eredeti 22 milliós költségvetés minduntalan ugrásszerűen emelkedett.
A plébános a tárgyalást azonban folytatta, mihelyt a pengő behozatalával a pénz állandósult. Előbb azonban 1927-ben 4000 P államsegéllyel és a községtől kiutalt 4000 P-vel az eddig négy tantermes iskola kezdetlegességeit kiegészítve azt készre építette.
Sokkal nehezebb volt egy új iskolát építeni. Mentes plébános megtartotta a Holzmüller-féle tervet, sőt azt díszes homlokzattal is kiegészítette. Felkérte Kauser Antal budapesti építész tanárt, hogy tárgyaljon a minisztériummal. A terv Klebelsberg Kuno közoktatásügyi miniszternél nagy megértésre talált. Jóváhagyta azt, és az építésre 24.000 P segélyt, továbbá 48.000 P kölcsönt ajánlott fel. Kauser erre a végleges költségvetést 113.000 P-ben állapította meg és költségvetési űrlapokat készített a nyilvános árverés kiírására. Mentes sokalta a költséget, ezért Kerndl Kálmán soproni építészmérnököt, aki 18.000 P költségmegtakarítást faragott le az eredeti tervről. Így a kivitelezés 95.000 P-re csökkent. A nyilvános árverésen a soproni Boór cég nyerte el a megbízást. Miután a hiányzó 23.000 P-őt bankkölcsönnel sikerült biztosítani, 1929 nyarán megindulhatott és 1930 nyarára befejeződött az új iskola építése, amelyhez a püspökség az uradalom kertészetéből 670 négyszögöl telket adott. A modern követelményeknek megfelelő belső elrendezés és felszerelés, valamint a külső díszes kivitel messze vidéken föléje emelte a falusi iskoláknak és büszkeségét képezte a község lakóinak, akik az új iskola berendezési költségein kívül könnyű szerrel jutottak a kor színvonalán álló iskolához, miután az évenkénti törlesztés részleteit a vármegye majdnem teljesen megtérítette.
Egyenlőre a püspöki kastély előtti díszkert kis kerülőt okozott a gyermekeknek az iskola megközelítésében, de Mentes plébános kérésére a díszkert átvágásával a községi útnak a kastélyon túlig történő kiépítésére lehetőséget nyújtott a püspök, ami ezután előmozdította a község folytatólagos fejlődését, az ún. Kisrákos kiépítését.
A tanszemélyzetben ezalatt az a változás történt, hogy a korán, 1920-ban elhunyt agilis Bucher József helyébe Brandlhofer Imrét, az 1925-ben elhalt Gárdonyi Pál helyett pedig Wolf Leopoldinét, a későbbi Brandlhofernét, illetve a két további helyre Nagy Józsefet és Nieszner Hermint választották meg. 1928-ban Schummel rezső kántortanító ment nyugdíjba és az iskolaszék Fuchs János bánfalvi tanítót hívta meg erre a fontos állásra.
1930-tól kezdve a fenti öt tanító mellett az új iskolában még két tanítónó és óvónő apáca foglalkozott a rákosi gyermeksereg szellemi és lelki kiművelésével. Az apácák 10 %, a többi tanerő előbb 40, később 20 % helyi járulékot kaptak a községtől, a többi fizetést az államsegély fedezte.
A tanítás menetére nézve meg kell említeni, hogy a trianoni békekötés után a nemzetiségi jogok alapján a rákosit is azon iskolák közé sorolták, ahol német a tanítás nyelve. A magyart csak tantárgyként tanították. De különösen a fáradhatatlan Bröstl Gyula tanfelügyelő szorgalmazta, hogy a gyermekeket a magyar nyelv elsajátítására is vezessék. Az eredményesebb tanításért Baján évenként szünidei kurzusokat rendeztek a német nyelvű iskolák tanítói számára. (Rákosról Brandlhoferné és mater Gerazine apáca-tanítónő vettek ezen részt. Általában a tanítás színvonalának emelésére sok történt ebben az időben. Bröstl tanfelügyelő évenként a helyszínen ellenőrizte a tanítás menetét és utána tanulságos megbeszélést tartott a tantestülettel. Amikor a minisztérium a kiválóbb tanítókat körzeti felügyelőkké nevezte ki, akkor Rákoson ismételten több napig tartó látogatást végzett Szarka Gyula, a soproni konventiskola kiváló tanítója. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint alapos útbaigazítást nyújtott az iskola külső és belső rendjére, az osztály vezetésére, az egyes tárgyak tanítási módszerére vonatkozóan. Ezen kívül minden évben többször pedagógiai szemináriumra jöttek össze a járás tanítói Sopronban, ahol 6-8 pontban az iskolát, a tanítást érintő részletkérdésekről tartottak előadást és megbeszélést.
Ugyanekkor az iskolából kimaradtak gondozására nemcsak ismétlő iskolákat tartottak, hanem társadalmi téren is munkálkodtak a tanerők. A Julián egyesület által adományozott 2000 kötettel népkönyvtárat, Olvasókört alapítottak. Vezették a Levente Egyesületet, a dalárdát, a zenekart, a Vöröskereszt Egyesületet, a legényegyletet, a női kongregációt.
A délelőtti-délutáni tanítás 1935-ig állott fenn. Csak akkor engedélyezte a minisztérium a folytatólagos tanítást délelőtt 8-tól 13 óráig.
1938-ban a szülők döntése alapján két tannyelvű lett az iskola, bizonyos tantárgyakat tehát magyarul tanítottak.
1939-ben Mentes plébános nyugalomba vonult. Az iskola igazgatását utóda, Rohrer István plébános vette át.
Ugyanebben az évben kezdődött el a II. világháború, amelybe csakhamar országunkat is belevonták. A felmerült problémák az iskolákat is belekeverték sok apróbb-nagyobb társadalmi ügybe (légoltalom, vöröskereszt, véradás, hulladékgyűjtés stb.). Jung Miklós tanfelügyelő idejében szélesedett az iskola körül az állami bürokrácia, megszaporodtak a jelentéstételek.
A tantestületben a Brandlhofer házaspár szétválása, az asszony elpályázása, majd a férfi öngyilkossága zavart okozott. Helyükbe Poór Ernőt és Nagy Juliannát választották meg rendes tanítóknak. Egy kisegítő tanítónő az itteni magyar osztályt tanította. Ez az osztály különösen akkor vált fontossá, amikor a Hitler uralom nyomása alatt 1941-ben ismét vissza kellett térni az anyanyelvi oktatásra, s a magyar nyelv ismét csak tantárgyként szerepelhetett heti 6 órában. A magyar anyanyelvű gyermekek osztálya számára külön szobát bérelt az iskolaszék a községben. Az osztály berendezését, a tanítónő fizetését az állam vállalta magára.
1941-ben két évvel meghosszabbították a tankötelezettséget és a következő évtől a VII., majd utána a VIII. osztály is megnyílt.
Az új iskolában kedvesnővérek tanítottak, akik egyrészt gyakrabban változtak, másrészt szerzetesi mivoltuk sem igényli megörökítésüket. Ezért nevüket nem jegyezzük fel, de azok megvannak az iskolai iratokban.
1943-ban a püspök Fuchs jános kántortanítót iskolaigazgatónak nevezte ki. Ettől kezdve ő vezette az iskolát egészen addig, amíg 1948-ban az állam az összes iskolát átvette.